Piszkos Fred és a többiek

» M'bisung glugala. D'hri hri! L'rubi. L'zda.

2012. máj. 3. 12:46 | írta: piszkosfred | Víkend a pokolban | még nincsenek kommentek

Mégis jól sejtette. Az arab kubikosok!

Amint kibukkant a fák közül, olyan hatással volt a bennszülöttekre, mint valami bibliai jelenés. A közelben lévők tátott szájjal állva maradtak, a távolabbiak közelebb jöttek, és csak azután látottak el a szájukat. Egy nagy hasú bennszülötthöz fordult, aki a főkubikosnak látszott:

- Mondja, öregem - kérdezte franciául -, hogy jutok ki az országútra a legrövidebb úton?

A kövér csodálkozott, aztán mondott valamit egy gyereknek,aki elszaladt és egy ősz varázslóval téri vissza.

- Nem hallotta, mit kérdeztem? Hol az országút?

Erre végre felelt a kövér. Azt mondta, hogy:

- M'bisung glugala. D'hri hri! L'rubi. L'zda. - És háromszor kiköpött kelet felé.

Hogy a csodába nem tud egy arab kubikos franciául? Felemelte a hangját, mert valaki csak akad közöttük, aki töri a franciát,a teljes gyülekezethez fordult, és így szólt:

- Apuskáim! Melyiktek vezetne el engem az útig?

Erre táncolni kezdtek.

Víkend a pokolban

» Minden kezdet nehéz

Néhány másodperc múlva szédelegve fölkelt a földről, és kinyitotta a szemét.

Nyomban akkora pofont kapott, hogy visszaült a padlóra. Mikor újabb kísérletet tett, hogy felkeljen, Galamb még két pofont adott neki, amitől ismét leesett.

Most már ülve maradt, és szelíden így szólt:

- Rongy Elek vagyok. Ha megkérhetem, hagyjuk ezt most egy időre abba.

- Kérem. Nevem Jules Manfred Harrincourt.

Rongy felemelkedett.

- Ide hallgasson, Jules Manfred Harrincourt... Maga büszke lehet. Vegye tudomásul, hogy engem még sohasem vertek meg. Ma történt velem ilyesmi először.

- Minden kezdet nehéz. Ezután már menni fog.

Az előretolt helyőrség

» Fiatalember, mint vakbéltünet

Mivel a nő nem felelt, az idegen letette a fejére hullott lámpaernyőt, meghajolt és elindult az ajtó felé.

- Megálljon! - kiáltotta Maud.

- Parancsoljon! - felelte a rejtélyes ifjú, összecsapva papucsa sarkát.

- Csak nem akar... egy szál pizsamában kilépni tőlem, a folyosóra?!!

Az idegen szolgálatkészen elindult az ablak felé.

Maud szinte felsikoltott:

- Megálljon!

- Kérem... - Kissé ijedten visszalépett, és úgy állt meg, mint aki minden parancsnak már előre is aláveti magát. Maud kétségbeesetten nézett le a kertbe.

Érkező vendégekkel volt tele!

- Ha ide kilép pizsamában egy férfi az ablakomból, akkor én soha többé nem kerülhetek az emberek szeme elé...

- Csakugyan kínos látszat... De talán utólag... félrehívhatná a vendégeket, és külön-külön megmagyarázná, hogy ki az, aki pizsamában kilépett innen...

- Hiszen én sem tudom!

- Az is igaz - hagyta rá nagy búsan Van der Gullen Félix. - Akkor tehát maradok... - mondta, és leült egy karosszékbe. - Nincs egy cigarettája véletlenül?

- Hogy képzeli?... Itt akar maradni?!... Így?! A szobámban?!

Az idegen most már elkeseredetten csapott a combjára:

- Hát ne haragudjon, kérem, de ha egyszer nem mehetek ki sem az ajtón, sem az ablakon, akkor itt kell maradnom! Azt még az én helyzetemben sem követelheti meg egy fiatalembertől, hogy légneművé változzék vagy felszívódjon, mint egy vakbéltünet!... Már bocsánatot kérek!

Vesztegzár a Grand Hotelben

» Lakktáska, borotvaeszköz, zsebtükör, napszemüveg

Azelőtt azt mondták a légióban az eltűnt, kegyetlen őrmesterre, hogy megölték a katonák és elásták. Ma már tudják, hogy ez dajkamese: a Láthatatlan Légió jött érte. Ez a reális valóság.
A Láthatatlan Légió létezését csak azok nem hiszik el, akik a nagyvárosok európai negyedéből sohasem mozdulnak ki. Igen sok tekintetben olyan emberek elbeszélése is megegyezett, akik nem ismerték egymást, akik Afrika két távol eső részében laktak, és mégis szóról szóra úgy adtak elő bizonyos adatokat. Például nem kétséges senki előtt, hogy a Láthatatlan Légió kísértetregrutái fekete napszemüveget viselnek.
Miért állítja ezt Ponson cipész Rabat kikötőjében egybehangzóan Richett csendőr tiszthelyettessel, aki Murzak oázisában szolgál? Ugyancsak megegyeznek még abban is, hogy ezek a kísértetek azonos kivitelű zsebtükröt hordanak zubbonyuk felső zsebében, továbbá minden kísértetnek saját borotvaeszköze van. Ez még kísértetiesebbé tette őket. Mert ha egyszer a fej nem nélkülözhetetlen kellék náluk, akkor miért olyan fontos a borotválkozás? Fej nélkül tudnak kísérteni, de borostásan nem? És milyen oka lehet egy túlvilági hadseregnek arra, hogy a katonák hátizsák helyett jobb kezükben kis lakktáskát vigyenek, egyforma fekete színűt?

A láthatatlan légió

» Van der Gullen Félix

Amikor Maud visszatért a szobába, egy úr lépett ki a szekrényből, pizsamában, fején egy ízléses zöld selyem lámpaernyővel, és barátságosan mosolygott.

- Bocsánat - mondta, és udvariasan megemelte a lámpaernyőt -, nevem Van der Gullen Félix. A leány csak most lett úrrá elzsibbadt idegein. Az ajtóhoz hátrált. Az ismeretlen bizonyára őrült.

- Mit akar itt? Hogyan került a szekrényembe...?

- Kérem önt - mondta az őrült idegen -, ne kiáltson, mert ezzel vesztét okozná egy jólelkű, vidám embernek, aki amúgy is nyomban távozik.

- Hogy került a szekrénybe?

- A... szobából...

- Eh! Nem így értem!

- Az ablakon keresztül jöttem. Hajnalban. Menekültem... és a szálló elhagyott kertjében megpillantottam a nyitott ablakot. Felhúzódzkodtam a párkányra, és benéztem... Láttam, hogy az ágy üres... Nosza, beugrottam, a szekrénybe rejtőztem, és izgalmamban mélyen elaludtam. Csak most ébredtem fel. Közben egy sportkabát akasztójánál fogva leszakadt, ezért elnézését kérem...

Vesztegzár a Grand Hotelben

» Ez a Pác ! A 13 !

13. Pác Tivald, mint a neve is mutatja, könnyen és gyakran került Pácba. Így azután a Pác gúnynév mellé elnevezték õt a Tizenhármasnak, ami tudvalevõleg szerencsétlen szám. Bizonyára azért, mert kevés.

Hogy Tivaldnak miért keresztelték, azt maga sem tudta.
Miért keresztelte egy szép hangú devonshire-i lakatos éppen Tivaldnak a fiát, ez egyike a rejtélyeknek, melyek az eljövendõ korok lélekbúváraira várnak. Miben nyilvánult egyébként a 13. Tivald nevû Pác balszerencséje? Íme:
Képzeljünk el egy 13. Pác Tivaldot, aki a világ legjelesebb kasszafúrója, bûnügyi szakkörökben õszinte elismeréssel ejtik ki a nevét. Minden közeli õrszem úgy keresi, ha említik, mintha sietve gratulálni akarna a Pác-féle lótusz alakú hidegvágás utolérhetetlen különlegességéhez. Ügyes volt, körültekintõ, óvatos, gyors, intelligens, és mégis...
Mondjuk, betör a Trildey és Tsa. cégnél. Gyönyörûen. Elsõrangú munka. Mesés eltávozás. Hatvanezer dollár zsákmány. Rövidesen két óra járásnyira a tett színhelyétõl vidáman fütyörészik.
Erre elüti egy autó!
A körülállók ámuldoznak, mert amíg mentõkocsiba emelik, csak úgy szálldosnak a dollárok, mintha jókora négyszögletes leveleket hullajtana az õsz valamelyik út menti, hervadozó pénzfáról.
De nem. A sérült zsebébõl hullik a pénz.
Persze, mire magához tér, ott áll egy nyájas fõfelügyelõ az ágya mellett, és mosolyogva csóválja a fejét.
Ez a Pác! A 13. Tivald! Ez mindig kifogja a balszerencsét!

» Hoggard mester lénye

- Hoggard mester! A legnagyobb örömöm ebben a tejivóban, ha magát láthatom! A maga egész lényében van valami... tudja, van valami a maga lényében...

Mr. Hoggard már régen tudta, hogy van valami a lényében. Ezt a mondatot ugyan a jókedvű vörös fiatalember sohasem fejezte be, de annyiszor ismételte, hogy Hoggardnak hinnie kellett az állítást: csakugyan lehet valami az ő lényében. Egyszer el is határozta, hogy gorombán és kereken az elé az alternatíva elé állítja Egyszerű Plackot, hogy vagy megmondja, mi van az ő lényében, vagy kidobja.

De valahogy félt nyilatkozatot provokálni erre vonatkozólag. Különösen, amióta a helyiség irodalmi vendégei, még régebben, kézről kézre adtak egy papírlapot, amelyen körkérdés volt, és mindenkinek felelni kellett rá írásban. Csak hetek múlva tudta meg a tulajdonos, hogy H. G. Sekszpir a Gránátalmaszínű regények-ből a következő kérdést cirkuláltatta kollégái között:

ÍRJA FEL IDE, HOGY ÖN SZERINT MI LEHET
MR. HOGGARD LÉNYÉBEN?

Illő jutalmul egy megfejtőt sorsolunk ki!

Az utolsó szó jogán

» Méne, méne, tekel ufárszin!

A fiatalember zsibbadtan áll, kezében a pohárral. Érzi, hogy valami katasztrófa történt... Végre a szemközti tükörben meglátja magát, és sarkáig végigfut rajta a hideg.

Ott áll a bárpultnál, kezében egy pohár pezsgő, és a legszigorúbb hittérítő rend bársonygalléros, papi formaruhája van rajta.

Igen. Ott állt az ámult emberek előtt, a fekete, bársonnyal szegett ruhában, a négyszögű kőgombokkal, mint aki legalább öt évet a leprások között töltött, és minden világi örömtől irtózattal elfordul... És kezében a pezsgőspohár. És éppen tangózott!...

Itt most olyan botrány lesz és olyan letartóztatás, amilyen még nem volt.

Hirtelen magasra emelte a poharát, és érces hangon mondta:

- Emberek! Ebben a házban ma megjelent az elmúlás mementója! Idejöttem, hogy legyek a láthatatlan kéz Nebukadnezár palotája falán! Jusson eszetekbe, hogy a márványoszlopok, selyemfüggönyök, aranyozott kárpitok között éppúgy felírja a falra a döghalál, hogy "méne, méne, tekel ufárszin!", mint a legutolsó halászkunyhóra. Eljöttem, hogy táncoljak közöttetek hogy mulassak veletek, mert így talán süket fületek is meghallja, vak szemetek is meglátja a halált, amikor magasra emelem e bűnös kelyhet...

Magasra emelte a pezsgőspoharat a döbbent csendben, a földhöz csapta, végignézett a rémült embereken, és távozóban még ezt mondta:

- Ezért kértem a pezsgőt... Hogy megsemmisítsem, mint a világi bűn jelképét.

A mixer babonás rémülettel suttogta:

- Ezt értem... De minek kellett bele a jég?...

Vesztegzár a Grand Hotelben

» Hózentráger

KEREKES ('jön be, kissé révetegen'): Jó estét kívánok.

KAPITÁNY: Jó estét. ('Megigazíja a szegfût, indul.')

KEREKES ('eléje áll'): Kérem, én egy feljelentést teszek...

KAPlTÁNY: Mirõl van szó?

KEREKES: Egy izé... Egy roppant súlyos lopásügyben...

KAPITÁNY ('félre akarja tolni'): Majd a fogalmazó úr...

KEREKES ('újra eléje áll'): Kérem, ez egy nagyon súlyos ügy, ami biztosan belekerül az összes világlapokba... Ebbõl politikai bonyodalmak lehetnek...

KAPITÁNY: Hát mit loptak el?

KEREKES: Elõrebocsátom, hogy nekem egy nagyon értékes gyûjteményem van, amit a felmenõ ági õseimtõl örököltem... És innen tûnt el, egy értékes fehér szõrû japán selyem nadrágtartó.

KAPITÁNY: Maga bolond?

KEREKES: Ne tereljük, kérem, az ügyet mellékvágányra. A kapitány úrnak ez lehet közömbös, de nekem... ('Elcsukló hangon.') Nekem mindenem volt ez a hózentráger... A legszebb darab volt a nadrágtartóriumban...

KAPITÁNY: Hát kérem, akkor is majd a fogalmazó úr felveszi a panaszt, nekem most sürgõs dolgom van, és kilencre el fogok menni.

KEREKES: Hogyhogy el fog menni? Mikor szenzációs lopás fordult elõ a fõvárosban, akkor a kapitány úr csak úgy el fog menni?

KAPITÁNY ('megigazítja a zubbonyát, felteszi a sapkáját): Jól néznénk ki, barátom, ha minden tolvaj mellé egy rendõrkapitányt kellene állítani. Na, csak menjen be a fogalmazó úrhoz. . . ('Indul.')

KEREKES: Szóval lopásért nem marad itt, kapitány úr? ('Eléje áll.') És ha azt mondom, hogy betörés történt? És ha azt mondom, hogy rablással párosult erõszak?... Erõszakkal párosult rabló?!

Központi ügyelet

» Amikor kigyuladoznak a lámpák és begyuladoznak a polgárok

Felsék! Kegyed esztet nagyon szereti és milyen szép is! Az Oakland kikötő amikor így kigyuladoznak a lámpák és begyuladoznak a polgárok, tehát elmenek a belső városba pofonok ellen. Mennyi muzsika, mennyi ívlámpa meg nagy vörös, zöld és kék lampojinok és por és ricsaj és tengeri büdösség mer a dagály kidobja a döglött halat meg a csigát. És általába! Mennyi kidobás, ahogy este lesz, és a sok ember, mintha hivatalba járna, leissza magát. A Bolondság Szigetekre gondoltam ahol hűsékes állampolgáraimmal pertut ittam és eszt nem vette tőlem néven szőr Ekmont, kit felséked gyerekkorából jól ismere és homlokán a heg. Felségedre is gondoltam elsősorba, mert olyan esz a kikötő, hogy minden marhaság észbe jut.

Piszkos Fred Közbelép (Fülig Jimmy Őszinte Sajnálatára)

Piszkos Fred és a többiek

Linkek:

Fred is olvassa õket :

Legtöbb komment

Régi szennyes

Kategóriák