Piszkos Fred és a többiek

» Hogyan nyerjünk fizikai Nobel-díjat 21 évesen?

Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat. Ilyen nagy jelentőségű tudományos jutalmat e poétikusan ifjú korban megszerezni példátlan nagyszerű teljesítmény, még akkor is, ha egyesek előtt talán szépséghibának tűnik majd, hogy Gorcsev Iván a fizikai Nobel-díjat a makao nevű kártyajátékon nyerte.

A tizennégy karátos autó

» Pénzt vagy életet! Nem hallotta?

- Barom! - ismétli a rabló. - Pénzt vagy életet! Nem hallotta?

- Mit ordít! Azt hiszi, süket vagyok? Miután szabadott választanom, hogy a pénzemet adjam-e vagy az életemet, én az életet ajánlottam.

Az útonálló helyzete kétségbeejtő volt.

- Ha komédiázik pórul jár! Háromig számolok!...

- Maga egy számtantanár, becsületszavamra!... Mondtam, hogy az életet megkaphatja. Én ingyenélő vagyok, hát az életre nincs rezsim. De honnan veszek másik ötven centet, ha ezt odaadom?

A megkerült cirkáló

» Hígítva

- Adj egy pohár vöröset, Kvörens, de ne tisztán, hígítsd valamivel!
Kvörens hátraszólt:
- Két deci vörös bort, három deci rummal hígítva!”

A láthatatlan légió

» Szegény ember

2009. jún. 8. 12:26 | írta: piszkosfred | Központi ügyelet | még nincsenek kommentek

BAKONYI: Jó napot, Kerekes úr. Magát várom.
KEREKES: Engem? Biztos ebben?
BAKONYI: Miért ne volnék biztos?
KEREKES: ('leül'): Piszok viszonyok vannak. Egy jó nevű pesti ügyvéd már
odáig süllyed, hogy engem vár.
BAKONYl: Éppen azért várom magát, mert most szegény emberre van szükségem.
És magáról tudom, hogy egy szegény ember.
KEREKES: Én?! Én szegény ember?! Azok az idők már elmúltak, amikor én még szegény ember lehettem. Tudja, ki szegény ember? A Krausz Simire mondják, a Praupera szegény. Mikor még én szegény ember voltam, akkor nekem is jól ment.

Központi ügyelet

» Mellény

2009. máj. 27. 16:25 | írta: piszkosfred | A szőke ciklon | 1 komment

Az élet olyan, mint egy nyári ruha mellénye – rövid és céltalan.

A szőke ciklon

» Bonaparte Bauer

2009. máj. 13. 14:37 | írta: piszkosfred | Menni vagy meghalni | 1 komment

- A jó katona - jegyezte meg Hoffer, mint aki autentikus a kérdésben - kenyérrel és vassal Kínáig is elhatol, mondta mindig a Ring Kávéház tulajdonosa.

- Az Bonaparte volt - szólt szigorúan Lothar.

- Nem. Bauernak hívták. Biztosan tudom. Évekig jártam oda. Egészségünkre.

Menni vagy meghalni

» Tea rummal vagy rum tea nélkül?

2009. ápr. 24. 13:17 | írta: piszkosfred | Piszkos Fred, a kapitány | még nincsenek kommentek

Fülig Jimmy kitöltötte a teát és rosszkedvűen nézegette a citromot. Rumosüveg

 nincs sehol...

- Felfüggesztem az udvari szokásokat - mondta a fiú kedves gőggel. - Kivételesen

ihat velem a magánlakosztályomban egy csésze teát. Ez nagy kitüntetés.

- Uram - felelte Fülig Jimmy szomorúan. - Mit ér a legnagyobb kitüntetés rum

nélkül?

- Az én társaságomban nem lehet berúgni.

- Azért én megpróbálnám. Hátha sikerül?

Piszkos Fred, a kapitány

» Gyilkosság hulla nélkül?

2009. ápr. 15. 9:24 | írta: piszkosfred | A drótnélküli gyilkosság | még nincsenek kommentek

Már majdnem minden együtt volt a bűntényhez: a tettesek, a hatalmas örökség és az áldozat. Csak egy holttest hiányzott. Viszont gyilkosság hulla nélkül még a technika mai fejlettsége mellett is szinte elképzelhetetlen. Hogy a csudába szerezzen be valaki magánúton egy tetemet? Kétségtelen, hogy elhunyt embertársaink porhüvelye nem képvisel különösebb értéket, hiszen naponta tapasztalhatjuk, hogy élve sem valami féltett kincs, és mégis, ha arról van szó, hogy az embernek egy hullára lenne szüksége, kiderül, hogy ilyesmit majdnem lehetetlen szerezni.

A drótnélküli gyilkosság

» Kelt

2009. ápr. 8. 9:10 | írta: piszkosfred | Piszkos Fred, a kapitány | még nincsenek kommentek

Kelt mint ma uralkodásom esztendejében, fent. Almirafõváros saját kezünküleg idején Mi elsõ Jimmy, uralkodásakor.

Ebbe is belejön az ember mint idõvel. Mindig oda kell írni, hogy "kelt". Mer mostanmár megmagyarászta az Ekmont, hogy fontos a kelet. Én mint néhai tengerész nemesak a keletet, hanem a szélrózsa más irányait is fontosnak tartom. De itten más a szokás amik vannak, hát mindegy.

Piszkos Fred, a kapitány

» Egy sofőr ne legyen szerelmes

2009. márc. 26. 21:30 | írta: piszkosfred | A láthatatlan légió | még nincsenek kommentek

- Miért lóg a feje, Kratochvill úr? - kérdezi a kárpitost, akinek a hóna alól kiáll egy szürke mappa. A regényt őrzi ebben.

- A derekam kissé... azt hiszem... - lihegi cserepes szájjal, mert amióta a vizet be kell osztani, bizony szomjúhoznak olykor.

- A derekam fáj és a lapockáim. Mióta író lettem, sokat kellett létrán járnom, akkor éreztem ezt a keresztcsontomban.

- Hát nem kárpitos volt?

- Szobafestő is... Sokoldalúan képeztem magam, mielőtt író lettem. Sajnos, itt sem lehet írni. Pedig azért jöttem a Szaharába, mert lármáztak a gyerekek, ott, ahol laktam. Itt nincs lárma, de nem lehet írni, csak menni, menni...

- Ne féljen semmit, ha célhoz értünk, kényelmesen befejezheti a regényét.

- Már befejeztem... csak simításokra szorul. Bizonyos részeknél úgy érzem, hogy a főhős jelleme nem tiszta. „Egy sofőr ne legyen szerelmes” - ez a címe. Remek, mi?

- Jól hangzik.

- „Egy sofőr ne legyen szerelmes”, két kötetben. Eredeti história. Egy szegény lány... szereti a sofőrt... Érdekes, nem? És egy nem várt fordulattal később a fiú elveszi.

- Érdekes, de lesz, aki megsejti.

- Nemcsak ez különös. A regény még folytatódik. Tehát nincs heppiend, mert az olvasó azt is látja, ami esküvő után történik. És... az szomorú.

A láthatatlan légió

Piszkos Fred és a többiek

Linkek:

Fred is olvassa õket :

Régi szennyes

Kategóriák